Ideiglenes állomáshelyem a RUSH University egyetemi negyed kollégumában van, ahonnan gyalog átsétálhatok a RUSH UCL orvostudományi részlegébe. Ezt fontos megjegyeznem, mert a legközelebbi posta 30 perc kocsival, és a heti bevásárlás egy túlélőkaland.
A könyvtár a kutatóintézet ötödik-hatodik emeletét foglalja el. Itt nincs piros sárga zöld jelzés, helyette „Quiet area” jelzi, az elmélyedésre alkalmas helyet. A főfolyosón tárlók sorakoznak orvostudományi kiadványokkal. Ezeket rendszeresen cserélik. Az utánpótlás a „Régi Könyvek Tárából érkezik.
Az intézmény küldetése, hogy friss, megbízható irodalmi forrásokkal szolgáljon az orvostanhallgatók, kutatók és klinikusok számára. Ugyanakkor hiába állnak rendelkezésre a leginformatívabb, a legsokoldalúbban használható adatbázisok, ha nincs, aki használni tudja őket. Éppen ezért már az alapképzés keretében tartanak „Library Survival Skills” (Könyvtári túlélő készségek) kurzust. Ezenkívül, előzetes bejelentkezés alapján egyénileg, bárkinek bemutatót tartanak.
Bár a könyvtár nyilvános, kevés laikust láttam. Ők inkább az Anti-drog weboldalakat látogatták.
A könyvtár kávézójában a következő feliratra lettem figyelmes: „Az üzlethelyiség a fölött a csendes szobák találhatók. Kérjük, legyenek tekintettel azokra, akik ott tanulnak, regenerálódnak.”
Regenerálódni a könyvtárban? Ezt látnom kell: az asztaloknál diákok, kutatók kuporognak anatómiakönyvek, kutatási feljegyzések fölött. Egyiküknek elege lett a tanulásból, ledőlt a kanapéra (kanapé az olvasóterembe!! Méghozzá 5!!), magára húzza a British Medical Journal legfrissebb számát, és alszik egy jót. A kanapéról egyenesen a belvárosra látni. A Sears Tower éppen szemben van.
2008. március 14., péntek
„Read Together, Grow Together”
Az „Olvassatok együtt, nőjetek együtt” fordítás ugyan szó szerint van, de ez még szerintem is suta. Maradok az „Olvas a család” –nál.
Az együtt olvasó család nem lehet egyetlen projekt, vagy mozgalom, de valahogy el kell kezdeni. –kommentálta (NÉV), de kell egy rendezvénysorozat, mint például az „Olvasó családok éjszakája”, ahol népszerűsítik az olvasást, mint közösségformáló, érzelmileg gazdag programot. Az angol és spanyol nyelvű szórólap gyakorlati tanácsokkal látja el a szülőket, milyen módszerekkel szerettessék meg gyermekeikkel a könyvet.
Nem tudom, magyar szülőknek is újat mondanak-e a következő tippek: „Éppen hasra forduló gyerekeknek vastag lapú könyvet adj!”, vagy „Mondj mondókákat”, „Énekelj” „Utánozd az állatok hangját!”.
Az viszont tetszik, hogy legyen egy könyvtári nap, amikor a gyereket kézen fogják és elviszik a könyvtárba. Mindenkinek külön legyen olvasójegye, mindenki maga választhat olvasmányt.
Ha a társadalom alapegysége a család, és a családi információs központ a könyvtár, akkor valahogy tényleg eljutunk arra a következtetése, hogy „A könyvtár az információs társadalom alapja”.
Az együtt olvasó család nem lehet egyetlen projekt, vagy mozgalom, de valahogy el kell kezdeni. –kommentálta (NÉV), de kell egy rendezvénysorozat, mint például az „Olvasó családok éjszakája”, ahol népszerűsítik az olvasást, mint közösségformáló, érzelmileg gazdag programot. Az angol és spanyol nyelvű szórólap gyakorlati tanácsokkal látja el a szülőket, milyen módszerekkel szerettessék meg gyermekeikkel a könyvet.
Nem tudom, magyar szülőknek is újat mondanak-e a következő tippek: „Éppen hasra forduló gyerekeknek vastag lapú könyvet adj!”, vagy „Mondj mondókákat”, „Énekelj” „Utánozd az állatok hangját!”.
Az viszont tetszik, hogy legyen egy könyvtári nap, amikor a gyereket kézen fogják és elviszik a könyvtárba. Mindenkinek külön legyen olvasójegye, mindenki maga választhat olvasmányt.
Ha a társadalom alapegysége a család, és a családi információs központ a könyvtár, akkor valahogy tényleg eljutunk arra a következtetése, hogy „A könyvtár az információs társadalom alapja”.
Felolvasó-színház
Néhány amerikai film már feldolgozta azt a témát, hogy egy szedett-vedett gyerekseregből kórust vagy színházi társulatot szervezett a lelkes főszereplő.
Ennek valóságalapjáról akkor győződtem meg, amikor láttam a Felolvasó Színház előadásának a plakátját: rajta baseball sapkás, baggy (fenékatérdnél)nadrágos fiúk, köldök piercinges lányok kéziratot tartva állnak a mikrofon előtt.
A meghívó Shakespeare: Rómeó és Júlia előadásra szólt, amelyet a CPL Veterán termében tartottak.
A rendező a CPL ifjúsági könyvtárosa, Sally, aki évek óta tartja össze a társulatot. Nem állandó a csapat, a tagok viszonylag gyakran cserélődnek, ezért sem tudtak klasszikus színházi előadást tervezni.
A repertoárt a kötelező olvasmányok töltik ki, nem véletlenül. A cél, hogy a középiskolás közönség érezze, mekkora „buli” klasszikusokat olvasni.
Ennek valóságalapjáról akkor győződtem meg, amikor láttam a Felolvasó Színház előadásának a plakátját: rajta baseball sapkás, baggy (fenékatérdnél)nadrágos fiúk, köldök piercinges lányok kéziratot tartva állnak a mikrofon előtt.
A meghívó Shakespeare: Rómeó és Júlia előadásra szólt, amelyet a CPL Veterán termében tartottak.
A rendező a CPL ifjúsági könyvtárosa, Sally, aki évek óta tartja össze a társulatot. Nem állandó a csapat, a tagok viszonylag gyakran cserélődnek, ezért sem tudtak klasszikus színházi előadást tervezni.
A repertoárt a kötelező olvasmányok töltik ki, nem véletlenül. A cél, hogy a középiskolás közönség érezze, mekkora „buli” klasszikusokat olvasni.
Olvasni soha nem késő
Még a Február elején önkénteseket toborzott a könyvtár: Bárki, akinek heti egy-két óra szabadideje van, részt vehet a helyi hátrányos helyzetű lakosok olvasás, és matematikatanításában.
Ma fölsétáltam a felső emeleti piros termekbe, ahol még a ceruzasercegés is hallatszik, láttam, hogy a helyiség oldalán üvegablakos, zajszűrős szobák mindegyike foglalt. Olvasás, és matematikaoktatás folyt.
A tanárok legtöbbje frissnyugdíjas. Gyanítom, nem kell nekik két másodállás ahhoz, hogy a rezsit kifizessék. Láthatóan fittek ahhoz, hogy áldozzanak a köznek a rájuk zúdult szabadidőből. (Egy amerikai alkalmazott átlagosan 10-12 órát dolgozik naponta. Hétvégi program a kuponvadászat és a nagybevásárlás. Évi 15 nap szabadságból nem jutnak messzire. Európai utakat is nyugdíjasoknak szerveznek.)
A tanulók többsége fekete fiatal, akik kihullottak az iskolai rendszerből, aztán rájöttek arra, hogy tanulatlanul nincs sok esélyük a normális életre. Senki nem hajtotta őket, hogy a könyvtárba jöjjenek. Maguktól tették.
Az egyik kollégától megtudtam, hogy az első alkalommal a helyi „Metro” újságban hirdettek. A következő turnus híre pedig magától terjedt.
A könyvtár a helyiséget biztosította, a többi a helybélieken múlt.
Ma fölsétáltam a felső emeleti piros termekbe, ahol még a ceruzasercegés is hallatszik, láttam, hogy a helyiség oldalán üvegablakos, zajszűrős szobák mindegyike foglalt. Olvasás, és matematikaoktatás folyt.
A tanárok legtöbbje frissnyugdíjas. Gyanítom, nem kell nekik két másodállás ahhoz, hogy a rezsit kifizessék. Láthatóan fittek ahhoz, hogy áldozzanak a köznek a rájuk zúdult szabadidőből. (Egy amerikai alkalmazott átlagosan 10-12 órát dolgozik naponta. Hétvégi program a kuponvadászat és a nagybevásárlás. Évi 15 nap szabadságból nem jutnak messzire. Európai utakat is nyugdíjasoknak szerveznek.)
A tanulók többsége fekete fiatal, akik kihullottak az iskolai rendszerből, aztán rájöttek arra, hogy tanulatlanul nincs sok esélyük a normális életre. Senki nem hajtotta őket, hogy a könyvtárba jöjjenek. Maguktól tették.
Az egyik kollégától megtudtam, hogy az első alkalommal a helyi „Metro” újságban hirdettek. A következő turnus híre pedig magától terjedt.
A könyvtár a helyiséget biztosította, a többi a helybélieken múlt.
Soul Food
Februárban Black-history month volt. A kifejezés az afro-amerikai történelemre utal. Egész februárban Chicago-szerte zajlottak rendezvények, színházak blues, jazz előadások. A programokból a könyvtárak is kivették részüket. Speciálisan fekete témájú olvasóköröket szerveztek, énekeseket hívtak meg. Egyik szombat délután afro-ameriaki konyhaművészeti bemutatót is szerveztek.
Itt tudtam meg, hogy az afrikai feketék főleg zöldséggel táplálkoztak, a folyó vagy tengerparton élők néha halat is fogtak maguknak. Érdekes módon nem annyit, mint más parti népek. Főleg gyűjtögettek. A földművelő kultúrák nem alakultak ki.
A rabszolga hajókon aztán kénytelenek voltak húst is enni. Olyan borzalmakat, mint a disznófej, farok vagy orr. A kontinensen sem volt jobb a dolguk. A fehérek –brr-káposztát löktek a húsba!!
Míg a sztori folytatódott, addig elkészült a barbecue szósz. Hozzávalók: feketekávé, hagyma, paradicsom. Az utóbbiakat összevágni, kávét rálöttyenteni, és főzni a rezsón vagy fél órát.
Az egyik látogató megjegyezte, hogy a meghívón az áll, hogy „SOUL FOOD FEAST”. A Soulról annyit tud, hogy lélek, és zene is van ilyesmi, de hogy jön ez az ennivalóhoz. A válasz a következő: „Soul étel azt, amit lélekkel főzöl, és azt teszel bele, amit a frigóban találsz. Nincs recept, csak te és a nyersanyag.” Kábé így főzök én is…
A társalgási szekcióban kikívánkozott belőlem, hogy az említett disznóságokból nálunk kocsonyát főznek. Sokan szeretik. A káposztás hús Magyarországon „székelykáposzta” néven ismert, és nagyon népszerű
Fura volt védeni olyan ételeket, amelyekkel anno körbekergettek az asztal körül, de meglett az eredménye. A szakács azt mondta, hogy mindegy ki milyen ételt eszik, milyen a bőrszíne (én voltam egyedül fehér), remek, hogy erről egy nyilvános könyvtárban beszélgetni tudunk.
Itt tudtam meg, hogy az afrikai feketék főleg zöldséggel táplálkoztak, a folyó vagy tengerparton élők néha halat is fogtak maguknak. Érdekes módon nem annyit, mint más parti népek. Főleg gyűjtögettek. A földművelő kultúrák nem alakultak ki.
A rabszolga hajókon aztán kénytelenek voltak húst is enni. Olyan borzalmakat, mint a disznófej, farok vagy orr. A kontinensen sem volt jobb a dolguk. A fehérek –brr-káposztát löktek a húsba!!
Míg a sztori folytatódott, addig elkészült a barbecue szósz. Hozzávalók: feketekávé, hagyma, paradicsom. Az utóbbiakat összevágni, kávét rálöttyenteni, és főzni a rezsón vagy fél órát.
Az egyik látogató megjegyezte, hogy a meghívón az áll, hogy „SOUL FOOD FEAST”. A Soulról annyit tud, hogy lélek, és zene is van ilyesmi, de hogy jön ez az ennivalóhoz. A válasz a következő: „Soul étel azt, amit lélekkel főzöl, és azt teszel bele, amit a frigóban találsz. Nincs recept, csak te és a nyersanyag.” Kábé így főzök én is…
A társalgási szekcióban kikívánkozott belőlem, hogy az említett disznóságokból nálunk kocsonyát főznek. Sokan szeretik. A káposztás hús Magyarországon „székelykáposzta” néven ismert, és nagyon népszerű
Fura volt védeni olyan ételeket, amelyekkel anno körbekergettek az asztal körül, de meglett az eredménye. A szakács azt mondta, hogy mindegy ki milyen ételt eszik, milyen a bőrszíne (én voltam egyedül fehér), remek, hogy erről egy nyilvános könyvtárban beszélgetni tudunk.
Mama-baba „olvasókör”
Lucy olyan foglalkozást is tart, ahol a meseolvasás során a szülőket is oktatja, mire figyeljenek otthon, amikor a gyerek kezébe könyvet adnak, hogyan próbálják motiválni a kicsiket. Vadkeleti füleimnek elég keményen hangzik. Ebben a korban maximum kedvet csinálok, de nem motiválok. Persze, itt máshogy nevelik a kicsiket. Majomsétáltató kantárt adnak rájuk, hogy ne csatangoljanak messzire. Nesze neked, személyi szabadság….De térjünk vissza a könyvtárra.
A Chicago Public Library fiókkönyvtáraiban 2007 januárjától tartanak mese –délelőttöket. Ez nemcsak a kicsik, hanem a kismamák, vagy néhány kalandosabb kispapa számára is kikapcsolódás. Ahogy az egyik nagy fekete mama megjegyezte: „Inkább könyvvel dobálózzon a gyerek!” Igaza van. Ki tudja, néhány év múlva hátha el is olvas egy-két oldalt belőle.
A Chicago Public Library fiókkönyvtáraiban 2007 januárjától tartanak mese –délelőttöket. Ez nemcsak a kicsik, hanem a kismamák, vagy néhány kalandosabb kispapa számára is kikapcsolódás. Ahogy az egyik nagy fekete mama megjegyezte: „Inkább könyvvel dobálózzon a gyerek!” Igaza van. Ki tudja, néhány év múlva hátha el is olvas egy-két oldalt belőle.
Tematikus „Story Time”
Hurrá!!! Idejében érkeztünk. Lucy, a gyerek -könyvtáros mindenkinek adott egy felragasztható névkártyát. Ma éppen teáskanna alakú volt, de az üvegfalon láttam fehér tehenes, piros lovas, rózsaszín elefántos változatot is az előző napokról.
Ennyi totyogós! Egyik jobbra, a másik balra esik, de ahogy Lucy elkezdi a mondókáját, mindegyik föltápászkodik, és fújja (már amennyire tudja egy másféléves)
„ I love you in the morning,
I love you int he moon,
I love you in the evening
And underneath the moon….” A Valentin nap ünneplését nem lehet elég korán elkezdeni.
Ezután szebbnél szebb könyvek kerülnek elő, gigant kiadásban, hogy a hátsó sorban ülő gyerekek is jól lássanak. Ötletes együttműködés kiadók és könyvtárak között. Kedvencem a „My Monster Mama Loves Me So”. Szemléltető eszközként egy plüsstojást adnak körbe: ha a kezünkre húzzuk, kibújik belőle a kis tyrex.
Levezetésképpen „Szem-száj-orr-fül lokalizációs” mondókát tanulnak a gyerekek.
Barbara félénk a gyerekek között, inkább anyja ölébe bújik, de otthon első útja a könyvekhez vezet. Szisztematikusan végiglapozza, és „barba” nyelven felolvasást tart.
Ennyi totyogós! Egyik jobbra, a másik balra esik, de ahogy Lucy elkezdi a mondókáját, mindegyik föltápászkodik, és fújja (már amennyire tudja egy másféléves)
„ I love you in the morning,
I love you int he moon,
I love you in the evening
And underneath the moon….” A Valentin nap ünneplését nem lehet elég korán elkezdeni.
Ezután szebbnél szebb könyvek kerülnek elő, gigant kiadásban, hogy a hátsó sorban ülő gyerekek is jól lássanak. Ötletes együttműködés kiadók és könyvtárak között. Kedvencem a „My Monster Mama Loves Me So”. Szemléltető eszközként egy plüsstojást adnak körbe: ha a kezünkre húzzuk, kibújik belőle a kis tyrex.
Levezetésképpen „Szem-száj-orr-fül lokalizációs” mondókát tanulnak a gyerekek.
Barbara félénk a gyerekek között, inkább anyja ölébe bújik, de otthon első útja a könyvekhez vezet. Szisztematikusan végiglapozza, és „barba” nyelven felolvasást tart.
Az aprónép könyvtára
A Chicago Public Library Oak Park fiókjának parkolója mindig tele. Gyanítom, nem csupán azért, mert az első két óra ingyenes. Első alkalommal legalább 20 percig köröztünk, mire fölszabadult egy hely. El is késtünk a „Story Time”-ról. Az üvegablakon túl másfél-hároméves „nagylányok és nagyfiúk csoportja” (Ők az ún. Toddler korosztály, magába foglalva a „Terrible Two” időszakot) és egy hadonászó, jól megtermett könyvtáros néni múlatták az időt.
A kint rekedtek sem keseregtek. Volt mesevár, ahova becipelhették a legkedvencebb könyveiket. A mini olvasófotelbe még a kistermetű kísérők is belefértek. A „Toddler” könyveket állítólag cím szerint csoportosították, de a kicsik tettek róla, hogy ez ne derüljön ki. A könyvterem slágere a számítógépes sor, „foggyáros” felhasználók nyálzuhatagával tesztelve. A kevésbé gépfüggők a falba épített akvárium előtt tolongtak.
Az egész olyan, mint egy zsibongó játszótér, a „zöld terület” közepén. A zöld terület a társalgó szintet jelöli. A suttogó „sárga” termek a második emeleten vannak. Csöndes „piros” helyiségeket a legfelső emeleten alakították ki.
Kép nem készült. A könyvtáros kolléga felvilágosított, hogy sértem a személyiségi jogokat, ha bárkiről, a beleegyezése nélkül – akár hátulról is – fotózzak.
A kint rekedtek sem keseregtek. Volt mesevár, ahova becipelhették a legkedvencebb könyveiket. A mini olvasófotelbe még a kistermetű kísérők is belefértek. A „Toddler” könyveket állítólag cím szerint csoportosították, de a kicsik tettek róla, hogy ez ne derüljön ki. A könyvterem slágere a számítógépes sor, „foggyáros” felhasználók nyálzuhatagával tesztelve. A kevésbé gépfüggők a falba épített akvárium előtt tolongtak.
Az egész olyan, mint egy zsibongó játszótér, a „zöld terület” közepén. A zöld terület a társalgó szintet jelöli. A suttogó „sárga” termek a második emeleten vannak. Csöndes „piros” helyiségeket a legfelső emeleten alakították ki.
Kép nem készült. A könyvtáros kolléga felvilágosított, hogy sértem a személyiségi jogokat, ha bárkiről, a beleegyezése nélkül – akár hátulról is – fotózzak.
Mitől „public” a könyvtár Chicagoban?
A Chicago Public Library (CPL) fiókkönyvtáraiban és a RUSH Medical University Központi Könyvtárában (RUSH UCL) tett látogatások során ennek igyekeztem utánajárni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)